Az olajfa mediterrán világ egyik legemblematikusabb haszonnövénye, amit az emberiség az ókor óta termeszt és az olajbogyó a mediterrán konyha egyik legfontosabb alapanyaga. A közelmúltig még szakma is csak a mediterrán éghajlaton tudta csak elképzelni a termesztését, de ezt meghazudtolva sikeres lehet az olajfa termesztése hazánkban is, amit több éves tapasztalataink támasztanak alá. A hidegtűrés mellett az olajbogyó beérése jelentette számunkra bizonytalansági tényezőt. Az általunk termesztett fajták nagyjából 2-3 héttel később virágoznak, mint az eredeti termőhelyen, ennek ellenére nemhogy megmarad a termésérésben az 2-3 hetes csúszás, hanem nagyjából 2 héttel korábban fordulnak termőre. Tehát hozzávetőlegesen 4-5 héttel rövidebb idő kell az olajfának a virágzástól a termésérésig nálunk, mint a melegebb mediterrán éghajlaton.
Vajon mitől lehet ez az elsőre érthetetlen, nem logikus tény?
Azzal magyarázható, hogy a mediterrán éghajlatra jellemző forró, aszályos nyáron a növényeknek ebben a vízhiányos időszakban gyakorlatilag lelassulnak az életfolyamataik, ezzel a gyümölcseik érése is. Az érés két hullámban történik, tavasz közepétől nyár elejéig és a második érési hullám pedig ősszel van amikor újra kielégítődnek a növény ökológiai igényei (hő, víz). Nálunk viszont a nyár nem esik ki, mert az olajfa számára kielégítők az ökológia igényei, mert elegendő hőt és csapadékot kap. Ezt nevezhetjük egy hullámos érésnek. Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hazánkban csak bizonyos fajtákkal és a legjobb mikroklímákban lehetünk az olajbogyó termesztésében sikeresek.